Szünet

Drága Olvasóim!

Nagyon sajnálom, hiszen az utóbbi másfél hétben egy rész sem érkezett. Nos, ez annak tudható be, hogy az utolsó iskolai hetem rettenetesen fárasztó, és eseménydús volt. Kezdve a hétfői javításokkal, egészen a pénteki ballagásig, s azt azt követő kétnapos osztálykirándulásig, melyen sikeresen megbetegedtem. Mindezek mellett három blogot írok, és egynek vagyok társszerkesztője, tehát nagyon nehéz...

A blognak még hat része, és egy epilógusa lesz, de arra a döntésre jutottam, hogy a történet egy darabig - pár hét - szünetelni fog. Ebben az időben nagyobb hangsúlyt fektetek majd a Beating Heart-ra, a Sweet Serial Killer-re, és az Accidents-re, na meg persze a barátaimra, és a családomra, hiszen nyár van, és én sem ülhetek egész nap a számítógép előtt, hogy a blogokat írjam - bármennyire is szeretném, nem tehetem.

Nagyon sajnálom, s ígérem, hogy a szünet után újult erővel térek vissza hozzátok, és eseménydús részeknek nézünk elébe. Szeretlek titeket, kérlek ne haragudjatok rám. További szép napot, és kellemes nyári szünetet! 

Puszi, Vivianne

Chapter Fourteen ~ I Leave The University

KATNISS MONTGOMERY

Elaludtam. Arra keltem, hogy valaki csönget, majd kopog. Fáradtan csoszogtam el az ajtóig, majd kinyitottam azt. Legnagyobb meglepetésemre Selena állt az ajtóban, arca aggodalmat, és szomorúságot sugárzott.
- Selena? - kérdeztem mosolyogva, hiszen rég láttam már Őt, s bár Justinnal együtt van, emiatt nem haragudhatok rá. Bólintott. - Baj van? - kérdeztem, hiszen felettébb furcsa volt a viselkedése. Megvonta a vállát, aztán besasszézott a nappaliba. Leült a fotelba, én pedig odaültem, vele szembe. Vett egy hatalmas levegőt, amit aztán kifújt. Zavart voltam, és kíváncsi. Bárcsak megszólalni! - gondoltam magamban, Selena pedig, mintha meghallotta volna a gondolataimat, szólásra nyitotta a száját.
- Tudod, nehéz ezt mondanom, és talán később meg is fogom bánni, de úgy érzem, muszáj tudnod - szünetet tartott. - Justin nem engem szeret, hanem téged. Igen, talán hihetetlennek hangzik, de így igaz. Mielőtt kómába estél - a levegőt szaggatottan vette, s nagy erőfeszítés kellett neki ahhoz, hogy ne sírja el magát. -, azelőtt, ti - megint csendben maradt, szeméből egy könnycsepp szaladt ki. - csókolóztatok - mondta ki végül, én pedig nem hittem a fülemnek. - Nem fogok az utatokba állni - mosolyogta el magát, aztán odajött, megölelt, s távozott. Abban a pillanatban irtó boldog volt, és egyben elkeseredett is. Egy valamiben voltam csupán biztos: otthagyom az egyetemet.

SELENA GOMEZ

Sírva távoztam Katniss lakásáról, azonnal hazafelé vettem az irányt. Tudtam, hogy Justin még nincs otthon, így gyorsan kellett cselekednem. Összepakoltam az összes cuccom, írtam egy búcsúlevelet, aztán autóba szálltam, és távoztam. Nem tudtam, merre menjek, hová menjek, mit tegyek, így megálltam egy szórakozóhely előtt, és befelé vettem az irányt. Leültem a bárpulthoz, szemeimből könnyek záporoztak. A mellettem lévő férfi perverzen nézett végig rajtam, de mikor meglátta lefolyt sminkem, és vörösre dagadt szemeimet, tovább állt. Hál istennek - gondoltam magamban. Rendeltem egy vodkát, szárazon, lehúztam, aztán csak ültem ott, gondolataimba temetkezve. A következő pillanatban egy ismerős hang csapta meg fülemet.

- Mi a baj? - kérdezte Aaron, én pedig apró mosolyra húztam számat. Akkor ismerkedtünk meg, mikor Kat balesete volt. Azóta sokszor beszéltünk már, rendes fiú, és helyes is, csak ezt eddig nem vettem észre, mert folyamatosan Justinon kattogtam.

- Szia, Aaron - mosolyogtam enyhén, aztán magamhoz vontam. Nem ellenkezett, azonnal visszaölelt. - Szakítottunk Jussal - sütöttem le a szemem, Ő pedig szomorúan nézett rám. Nem tudott mit mondani, de nem is kellett. A csend beszélt helyette.
- Van hova menned? - kérdezte felvont szemöldökkel, én pedig megráztam a fejemet, ezzel nemleges választ sugallva. Bólintott. - Oké. Addig maradsz nálunk, ameddig csak szeretnél - mondta, én pedig hitetlenül néztem rá. Annyira jó hozzám - gondoltam magamban, miközben újra magamhoz öleltem.
- Köszönöm - súgtam fülébe, Ő pedig szorosabbra fogta ölelésünket.

***

@selenagomez Mindenki oké. :)

Egy órája vagyunk Aaronnál. Mivel nincs elég szoba, ezért A szobájába alszom. Bár kicsit kényelmetlenül érint, rettentő hálás vagyok neki, amiért ezt teszi velem. Nem mindenki ilyen jólelkű, és önzetlen, mint Ő. Egymás mellett feküdtünk az ágyon, rajtam takaró volt, ám Aaron egy száll alsónadrágba helyezte be magát, ennélfogva rálátást nyertem tökéletesen kidolgozott izmaira, kockás hasára. Helyes fiú - gondoltam magamban, s el is mosolyodtam gondolataimon.

- Miért mosolyogsz? - kérdezte Aaron vigyorogva, én pedig hevesen rázni kezdtem a fejem. Csak nem mondhatom neki, hogy irtózatosan szexi. Elég nevetséges lenne, és csak leégetném magam. - Gyönyörű vagy - suttogta ajkaimba A, aztán megcsókolt. Felettébb meglepett tette, ám nem ellenkeztem, sőt, még élveztem is. Aaron hevesen, mégis érzelemmel tele csókolt. Levegő hiányában váltunk el egymástól. A arcán hatalmas, kaján vigyor trónolt, végül megszólalt. - Mióta meg akarom ezt már tenni - mondta, én pedig elnevettem magam. Nem szeretem Őt, és sosem fogom annyira szeretni, mint Justint, de majd kialakulnak az érzések. Addig is elvagyok vele, így legalább nem néznek megesett nőcskének.
Másnap reggel Aaron mellkasán ébredtem, fejem rettenetesen hasogatott, bár nem tudtam, mitől. Nyöszörögtem párat, ezzel jelezve A-nek, fent vagyok. Kedvesen rám mosolygott, ám én nem bírtam tovább, el kellett rohanjak a mosdóba, mert olyan szinten rosszul voltam. Miután kiadtam gyomrom tartalmának túlnyomó részét, fogat mostam, és visszamentem Aaronhoz.
- Jól vagy? - kérdezte aggódóan. Nemleges válasz jeléül megráztam a fejem, azután vettem egy mély levegőt, és megszólaltam.
- Azt hiszem... 

Chapter Thirteen ~ You Said, And I Quote...

KATNISS MONTGOMERY

Gyomrom görcsölt, én pedig idegesen feszengtem, miközben végigvonultunk az egész épületen, ki, egészen Justin autójáig. Ott megálltunk, Ő pedig a kocsikulcs által kinyitotta az autót. Beszálltunk a sötétített üvegű járműbe, melyben tökéletesen kettesben voltunk, s senki sem hallhatott bennünket. Lábaim remegtek, de hál istennek Ő ezt nem vette észre. Vett egy mély levegőt, aztán belekezdett.

- Arról a telefonhívásról lenne szó, ami pár nappal ezelőtt történt - mondta sokatmondóan, én pedig bólintottam. Kérdőn nézett rám, ahogyan én is rá. Ő az én magyarázatomra várt -ami nem volt-, én pedig az övére. Annyira kellemetlen volt a helyzet, hogy muszáj volt magam elnevetnem. Ő emiatt dühösen nézett rám, aztán megszólalt. - Ne nevess, Kat! Ez komoly dolog - bólintottam, Justin pedig megismételte a mozdulatomat. - Szóval, igaz az, amit akkor mondtál nekem? - kérdezte, én pedig lesütöttem a szemem. Igen. Ez az apró információ, miszerint semmire sem emlékszem, kimaradt. Elgondolkoztam, végül arra jutottam, jobb lesz, ha elmondom neki, az egész történetet.
- Justin, az az igazság, hogy azon az estén rengeteget ittam, és semmire sem emlékszem abból, amit mondtam neked - nyeltem nagyot. Furcsán nézett rám, aztán végigmért. Reménykedtem benne, hogy elmondja mi történt, s sikeres volt a szorításom.
- Azt mondtad, idézem: Justin, te egy rohadt szemétláda vagy, amiért nem veszed észre, hogy beléd szerettem - mondta halál komolyan. Eleinte azt hittem, csak poénkodik, de tévedtem. Helyzetem kilátástalannak tűnt, s biztos voltam benne, most utál. Talán beleszeretettem, bevallom, de soha az életben nem közöltem volna vele ilyen nyíltan, és nyilvánvalóan, ha nem rúgok be. "Köszi, Beth!" - gondoltam magamban, hiszen vele ittam meg annyi vodkanarancsot. Fejemet lehajtottam, arcom vörösödött, én pedig cipőm orrát kezdtem hatalmas szemekkel kémlelni. - Nissa, válaszolj - parancsolt rám erélyesen, de én nem tudtam mit kinyögni. Rohadtul kellemetlenül éreztem magam, s legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. De nem tettem. Ehelyett ott ültem, csendben, kínosan éreztem magam, s tudtam, meg kell szólalnom.
- Hülyeség volt - suttogtam, kipattantam az autóból, és a terem felé rohantam. Justin utánam üvöltött, még egyszer, de nem fordultam vissza, csak gyors léptekkel távoztam. Mikor elértem odáig, hogy tudtam, nem vagyok egyedül, lelassítottam a tempómat, s elsétáltam a laborig.

***

A nap további része rettenetesen unalmasan telt, én pedig végig azon agyaltam: elmondjam-e Jussnak az igazat. Végül arra a döntésre jutottam, hogy tök felesleges lenne, hiszen Ő, és Selena együtt vannak, amiből arra következtetek, hogy szeretik egymást. Nem akarok bezavarni a kettőjük kapcsolatába, ezért inkább nem teszek semmit - mondogattam magamnak, pedig legszívesebben megcsókoltam volna Justint. Még soha sem éreztem a csókját, pedig.. mennyire szeretném.

SELENA GOMEZ

Éreztétek már úgy, hogy az élet tele van rosszabbnál rosszabb dolgokkal? S hogy minden ellenetek játszik? Nos, én jelen esetben így érzem magam. Miután Katniss kómába esett, egy idő után én és Justin összejöttünk. De ez mit sem számít, ha Őt szereti. Mikor megtudta, hogy Kat nem emlékszik a csókjukra, teljesen kiborult. Szörnyű úgy élni, hogy tudom: sosem fog viszont szeretni. Én viszont boldognak akarom látni Őt. Ezért is döntöttem úgy, hogy elmegyek Katnisshez, és mindent elmondok neki. Miszerint Justin szereti Őt. Ettől függetlenül Ők nem lehetnek együtt. Ugyan, hogy is lehetnének? Tanár-diák viszony.. Emiatt börtön jár. - Ezt én mind tudtam, de akkor is meg kellett tennem. El kellett mennem Hozzá, és fel kellett világosítsam arról: Justin Őt szereti, s nem engem.

 @selenagomez Tudnia kell az igazat..

Beszálltam az autómba, beindítottam a motort, ám indulás előtt készítettem egy fotót, melyet meg is osztottam Twitteren az ismerőseimmel, akikkel már egy ideje nem tartom a kapcsolatot. Írtam hozzá egy rövid kis szöveget, melyet szerintem senki sem értett, de nem érdekel, ez illett a képhez, s a hangulatomhoz. Ezután a gázra tapostam és Nissa lakásáig meg sem álltam. Bár idősebb vagyok, mint Ő, volt bennem egy kevés kétely, és egy kis félelem.

Mi van, ha elküld a fenébe, és meg sem hallgat? - aggódtam magamban. Megigazítottam a hajamat, kiszálltam az autóból, majd a kulccsal bezártam. Felmentem az emeletre, vettem egy mély levegőt, és bekopogtam. Az ott eltöltött őrjítő másodpercek, míg Katnissre vártam, óráknak tűntek. Az ajtó nyílt, s Kat jelent meg benne, csapzott hajjal, álmos szemmel. Hoppá, felkeltettem? - kérdeztem meg magamtól.

- Selena? - kérdezte, arcára apró mosoly ült ki..

Chapter Twelve ~ Party Time

KATNISS MONTGOMERY

- MEGLEPETÉS! - üvöltötte egy emberként a fiatalokból álló kisebb tömeg, akik eddig a vaksötétben kuporogtak apró kis hajlékomba. Arcomra hatalmas, levakarhatatlan mosoly ült ki, s le sem tagadhattam volna: meghatódtam. Ott álltam, vigyorogtam mint valami retardált, de nem tudtam, mit mondhatnék. Végül csak megszólaltam, nehogy azt higgyék, hogy sokkot kaptam.

- Köszönöm, ez nagyon édes tőletek - nevettem halkan, aztán megöleltem a hozzám legközelebb álló személyt, jelen esetben Sue-t.

- Semmiség, drágám - mondta Suzanne, aki olyan kifinomultan beszélt, mint egy harmincas éveiben járó, angliai úrinő. Azokban a pillanatokban nem gondoltam semmi rosszra. Sem a balesetemre, sem arra a hat hónapra, melyet átaludtam, Justin és Selena kapcsolatára.. Semmire, ami miatt legszívesebben meghalnék. A zene megszólalt, az emberek táncolni, s inni kezdtek, én pedig bementem a szobámba, hogy átöltözzek. Húsz perc alatt kész is voltam, és egy igazi boldog, bulizó tini kinézetét öltöttem magamra, habár már nem is vagyok tinédzser. Szűk miniruhám hossza most egy cseppet sem érdekelt, semmit nem akartam, csak bulizni, bulizni, és bulizni, míg el nem ájulok. Az első pohár vodkát még nehezebben húztam le, ugyanis a szeszes ital rettenetesen marta torkomat, miközben végigcsúszott nyelőcsövemtől, egészen gyomromig. A második már könnyebben ment, s ezek után már csak arra emlékszem, hogy egymás után ittam, és ittam a különféle alkoholtartalmú folyadékokat. S mindezek után a következő élményem nem más, minthogy reggel hatalmas fájdalmakkal kelek fel. Ezzel még nem lenne akkora probléma, de én a fürdőkádban ébredtem, s mellettem ugyanolyan pózban feküdt Bethany. Beth, aki talán még nálam is jobban kiütötte magát, bár az elég lehetetlennek tűnik, a legrosszabb az volt, hogy semmire -azaz tényleg semmire- nem emlékeztem az előző este történéseivel kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg, hatalmas nagy baromságot követtem el, amire már most nem vagyok büszke, pedig még nem is tudom, mi is történt pontosan. Úgy döntöttem, kiderítem a dolgokat. Nehézségek árán, de sikeresen felkeltettem a mellettem fekvő vörös hajú szépséget, aztán mobilom híváslistáját kezdtem böngészni. Nem hívtam senkit. Pontosabban, egy ember kivételével. Szívem hatalmasat dobbant, mikor megláttam: Justinnal beszéltem. Nem csak hívtam, fel is vette, s 3.48 másodpercet társalogtunk is. Egyre kellemetlenebbül éreztem magam, miközben azon töprengtem, vajon mit mondtam Jussnak.

***

Két nap telt el az ominózus eset óta. Justinnal nem beszéltem azóta sem, de talán jobb is. Félek. Rettentően félek, hogy mi történhetett akkor, amikor annyira részeg voltam, hogy azóta sem villant be egyetlen apró emlékkép sem. Álmosan döcögtem az egyetem felé, fülemben a fülhallgatómmal, fejemben milliónyi gondolattal. Míg a What Now című szám dübörgött a fülemben, addig végig azon az estén agyaltam. Biztos rettenetesen vészes voltam, s ez kiakaszt. Miket mondhattam neki? - tettem fel magamnak a kérdést, egymilliárdodjára.

Belépve az egyetem kapuján megcsapott az a jól ismert illat. A tanulás "szaga". Nem akartam senkivel sem összetalálkozni útközben, így fejemre húztam a kapucnit, aztán besiettem a kémialaborba, ahol első órám lett. A terembe a leghátsó sorban foglaltam helyet, egy gót, fekete hajú, sminkelt fiú mellett. Ő magába zárkózva, fején fejhallgatóval ült, mikor meglátott, a másik irányba fordult. Furcsa volt, de nem érdekelt. Kobakomat a padra hajtottam, szemeimet lehunytam, legközelebb pedig arra figyeltem fel, hogy valaki nevemen szólít. A hang irányába kaptam fejem, a hirtelen mozdulat hatására meg is szédültem. A labor ajtajában az a személy állt, akivel legkevésbé sem akartam találkozni. Justin állt ott, ugyanolyan tökéletesen, ahogyan általában. Haja az ég felé meredt, kidolgozott felsőtestét fehér ing, rajta kék öltöny, s úgy szint kék nyakkendő fedte. Lábain farmer, és egy hófehér Supra cipő ékeskedett. Az ajtófélfának dőlve állt, hajába túrt, gondterhelten nézett rám. Tudtam. Tudtam, hogy arról akar beszélni. Kérdőn néztem rá, ezzel azt sugallva: mondja, mi van? Mély levegőt vett, aztán megszólalt.

- Beszélnünk kéne, ki tudnál jönni? - bólintottam, aztán felkeltem a helyemről, s elindultam felé...

Chapter Eleven ~ Surprised

KATNISS MONTGOMERY

Megrebegtettem pilláimat, azután pedig óvatosan kinyitottam szemeimet. Olyan volt, mintha mázsás súly nehezedne rájuk. Gyenge voltam, és nem bírtam nyitva tartani. Éreztem, amint valaki kezemet fogja. Minden erőmet összeszedtem, s megszorítottam a mellettem ülő személy kezét, ki azonnal felpattant, s kirohant a helyiségből. Pár perccel később -amint hallottam- orvosok rohantak be hozzám, s azonnal kérdezgetni kezdtek, de én egy apró 'igen' válasz kinyögése után annyira fáradtnak éreztem magamat, hogy újra álomba szenderültem. Mikor legközelebb felébredtem, már ki tudtam nyitni szemeimet. Óvatosan félrefordítottam fejem, bár rettenetes nagy fájdalmat éreztem, azért megtettem ezt a pár mozdulatot. Mellettem Beth ült, szemei le voltak hunyva.
- Beth - suttogtam minden erőmmel, szemei kipattantak, azonnal sírni kezdett. Nem értettem. Semmit sem értettem, és ez volt a legrosszabb az egészben. - Mi történt? - nyögtem ki ezt a két szót, melytől tüdőmben hatalmas égető fájdalmat éreztem.
- Hívok orvost, aztán visszajövök - mondta Bethany, ezzel elment. Tétlenül feküdtem ott, arra várva, hogy barátnőm visszaérjen. Mikor az orvosok megjöttek, azonnal beszélni kezdtek. Infúziót cseréltek, s a hogylétemről kérdeztek. Miután egy fél órás vizsgálat után kimentek, Bethanyvel maradtam. Ketten. Még mindig gyenge voltam, de már jóval több erőm volt, mint azelőtt.
- Elmondok mindent - mondta Beth, hiszen tudta, hogy ezt akarom. - Szóval - kezdett bele. - Baleseted volt. Kómában voltál. Hat hónapig - felelte nehezen, én pedig kétségbeesett tekintettel néztem rá. Hat hónap.. rengeteg idő. Nem akartam elhinni. Annyira, furcsa volt. Szememből egy könnycsepp hullott ki, de azonnal li is töröltem, aztán feltettem Bethany számára azt a kérdést, mely azonnal megfogalmazódott bennem.
- A többiek, emlékeznek még rám? - Beth elnevette magát. Nem "nevetséges" nevetés volt, hanem amolyan "hülye vagy?" nevetés.
- Hogy a fenébe ne emlékeznének? Sue és Aaron minden nap bent voltak nálad. Mark és Chris is rendszeresen jártak hozzád, két-három naponta. Sőt, a csoporttársaid. Tudod, Clara, az alacsony, vörös, szeplős lány, és Tara a duci szőke. Heti egyszer meglátogattad. Ó, és Mr. Bieber, és Selena is jöttek hozzád, elég sokat - mosolygott, én pedig gondolkozni kezdtem. Hiszen Selenaval alig találkoztam.. - Mi az utolsó emléked? - kérdezte Beth.
- Az, hogy Selenaval vásárolni vagyok - mondtam, neki pedig elakadt a szava. Nem is értettem, hogy miért is.
- Nem emlékszel arra, ami utána volt? - kérdezte, én pedig fejemet ráztam -már amennyire tudtam-, ezzel jelezve, fogalmam sincs.
- Hát, pedig egy gimnáziumi ismerősöddel randiztál - mosolygott, én pedig úgy éreztem, ennyi elég volt mára, a dolgokból.

*három hét múlva*

Ma mehetek haza a kórházból, amiben az a legfurább, hogy Justin visz haza. Ő, akivel azóta sem találkoztam, csupán Aaronnal üzente meg, hogy Ő jön értem. Nem értem, hiszen három hete ébredtem fel. Nyugodtan bejöhetett volna hozzám, de nem tette. Sporttáskámmal a vállamon hagytam el a kórházat, azonnal a parkolóba vettem az irányt, ahol már Juss várt rám, fehér Ferrarijában. Beszálltam, Ő pedig mosolyogva üdvözölt. Pár alap kérdés-válasz-hülyeség után Justin furcsa dolgot kérdezett.

- Beszélnünk kéne, ami azon az estén történt.. - kezdte, én pedig semleges tekintettel néztem rá. Elgondolkodtam, de semmi nem ugrott be arról a bizonyos estéről. Hiszen nem is tudtam, milyen estéről van szó.

- Nem tudom miről beszélsz - mondtam kacagva, Ő pedig megsemmisülve nézett rám. Szemeit elborította a düh, de végül megrázta a fejét, úgy nézett rám.

- Akkor mindegy - mondta furcsán. - Egyébként együtt vagyunk Selenával - mosolygott, de ez amolyan fölényes mosoly volt. Mintha haragudott volna rám, s ezzel akarna visszavágni. Hát, sikerült neki. Rosszul esett. Bár gondoltam, hogy nem várhat rám örökké, végül is hat hónapig "halott voltam", de akkor is azt hittem, hogy lehet köztünk valami. Úgy tűnik, rosszul gondoltam. Ez után az egész út csendben telt. Justin kitett a házam előtt, én pedig egy apró 'köszönöm' után felcsörtettem. A kulcsot a zárba helyeztem, elforgattam, ám ami bent volt, az igencsak meglepett..

Chapter Ten ~ Broken

Drága Olvasóim!

Mint látjátok, megérkeztem az új résszel. A tizedik résszel. Ez nem jelent mást, mint egy évadzárót. Tudom, hogy még csak a tizedik rész, és sokan azt gondoljátok, hogy bolond vagyok, amiért ilyen kevés rész után lezárok egy évadot, de én már a kezdetektől így terveztem. Összesen három évad lesz, ez volt az első. Az évadzáró annyit tesz, hogy ezzel a résszel lezárom egy szakaszát a történetnek, s a következő rész egy hónap múlva érkezik! Remélem nem utáltok nagyon, és ezek után is ugyanúgy lesznek olvasóim! További szép napot, és jó olvasást!

Vivianne

SELENA GOMEZ

Még mindig utáltam magamat, amiért ezt tettem, de nem volt más választásom. El kellett őket szedjem egymástól, és ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. Huszonegy éves, érett nő vagyok, mégis úgy viselkedek, mint egy kislány. Nem hiszem el, hogy képes vagyok így szétválasztani Őket, de egyszer meg fogják érteni, hiszen Justin börtönbe is kerülhetni emiatt. Katniss hálás lesz azért, amiért megmentettem a szerelmét a börtöntől, na meg az én szerelmemet. Szeretem Justint, és szörnyű abban a tudatban élni, hogy Ő nem viszonozza az érzéseimet. Talán ezért akarom ennyire magamhoz láncolni Őt, mindenáron. Feszült volt kettőnk közt a hangulat. Próbáltam magabiztosnak tűnni, de nem mindig sikerült.
- Döntöttem - suttogta elgyengülten, szemeim könnyekkel teltek meg, még mindig nem tudtam felfogni, hogy miattam ilyen. Nem engedtem utat a sós cseppeknek, hiszen erősnek kellett maradnom. Kérdőn néztem rá, s arra vártam, hogy elmondja döntését. - Kidobom Nissát - közölte szárazon, miközben gyilkos tekintettel nézett rám. Ha eddig nem utált volna eléggé, most mát biztosan gyűlöl, de megértem. Csak magamnak köszönhetem. Aprót bólintottam, de már egyáltalán nem akartam ezt az egészet. Gonosznak kell tűnnöm, s ezt csak egy módon érhetem el. Szívtelenséggel. Elővettem undorító énemet, leugrottam a konyhapultról, s Justin lábai közé fészkeltem magamat. Ajkaiba kezdtem suttogni.
- Jó kisfiú vagy! - kacagtam, aztán számat övére tapasztottam, eltolt magától, mire én felnevettem, de belül megszakadt a szívem. - Akár már most is elmehetünk Kathez? - kérdeztem, miközben egyik szemöldökömet felvontam. Justin rám emelte gyűlölettel teli tekintetét, hezitált egy darabig, aztán megszólalt.
- Nem! Majd holnap - közölte, aztán bement a nappaliba, s bekapcsolta a televíziót. Leültem mellé, kettőnk közt kínos csend uralkodott, a tévében lévő focimeccs halk morajlása hallatszott, egyébként pedig semmi. Juju a távirányítóért nyúlt, s átkapcsolta a tévét. Éppen a hírek mentek, így felhangosította a tévét, melyet mindketten kikerekedett szemekkel bámultunk. Az elejét nem láttuk, de így is felkeltette a figyelmünket.

-(..) A fiatal lányt a helyszínen újra kellett éleszteni. Másodperceken múlott az élete. Súlyos sérülésekkel szállították kórházba, belsővérzése volt, s a fejét hatalmas ütés érte. A baleset további részleteiről nem tudunk, feltehetőleg nem öngyilkossági kísérlet volt, a rendőrség azonnal elkezdte kivizsgálni az ügyet, s kikérdezni a szemtanúkat. Egy szemfüles szemtanú, aki arcát nem vállalta fel, nyilatkozott nekünk. - beszélt monoton hangon, a harmincas éveiben járó, csinos bemondó hölgy, aztán a kitakart arcú lányra terelődött a kamera, aki beszélni kezdett, mi pedig csak csendben figyeltük az eseményeket.
- A hölgy rettenetesen sietett. Sírt, és rohant. Az úttest előtt megállt, körbenézett, majd átrohant. Mielőtt átért volna, jött a teherautó.. Minden olyan hirtelen történt. Szörnyű volt - csuklott el a hangja a végére.

A bemondóhölgy újra beszélni kezdett, de Justin kikapcsolta a tévét, s idegesen tördelte az ujjait.
- Szegény lány - suttogtam elképedve, hiszen szörnyű belegondolni. Mi van akkor, ha velem, vagy egy ismerősömmel történik..
- Itt az ideje, hogy távozz, Selena! - felelte Justin, én pedig nem akartam vitatkozni, felálltam, s kislisszoltam a nappaliból. Belebújtam cipellőmbe, távozásom előtt pedig odaszóltam, a még mindig a kanapén ülő fiúnak.
- Holnap reggel itt vagyok. Még tanítás előtt elmegyünk Kathez - üvöltöttem. Mikor J rám nézett, kacsintottam egyet, a hatásfokozás érdekében, aztán hazafelé vettem az irányt.

***

@aaroncollins a legjobb barátom..St. Peter kórház..

Hajnali hat óra van, Justin háza előtt állok, s arra várok, hogy végre ajtót nyisson. Egész este alig aludtam, de még mindig célom megvalósításáért küzdök. Justin kinyitotta az ajtót, én pedig elképedve néztem, hogy lehet hajnali hatkor is ilyen tökéletes. Lábait fekete latexnadrág fedte, tökéletesen kidolgozott felsőtestét pedig hófehér trikó fedte, megjelenésének elhagyhatatlan darabja volt, fekete, fényes farmerdzsekije, ami összhangban tartotta, egész kinézetét. Cipő gyanánt fehér Suprát választott, fejére fekete napszemüveget tett. Haja az ég felé meredt, szemei dühösen csillogtak. Nem szólt, egy szót sem, kinyitotta fehér Ferrariját, én beültem az anyósülésre, Ő pedig a volán mögé. Mielőtt elindultunk volna, elővette telefonját. Nem tudtam mit csinál, de mikor a telefon kiesett kezéből, s az ülésen ért földet, megijedtem. Justin szája felvette az 'o' alakot, üveges tekintettel bámult előre. Megfogtam a telefont, megnéztem mi az, ami ennyire felzaklatta. Egy kép. Számomra ismeretlen fiú volt rajta, szomorú tekintete volt. Mikor elolvastam, nyilvánvalóvá vált, hogy miért is érzi magát rosszul. Megsajnáltam, de nem tudtam, hogy ki az a fiú, úgyhogy Justin felé fordultam.

- Ki ez a srác? - tettem fel a kérdést, Justin pedig egy másodpercre felém pillantott, aztán vissza maga elé. Ideges, dühös volt, és félt.

- Nissa legjobb barátja - felelte, én pedig megrökönyödtem. Katniss? Katniss kórházban van? Úristen.. - gondoltam magamban. 

- Menjünk oda - suttogtam. Láttam J-n, hogy valamit akar mondani, de nem tette. Azonnal a kórház felé vette az irányt. Ötvenes zónában nyolcvannal repesztett, de nem zavarta, ahogyan engem sem. Szörnyű bűntudat lett úrrá rajtam, úgy éreztem, mindenről én tehetek. 

A kórházba érve, azonnal odarohantunk a recepciós pult mögött álló, fiatal, csinos hölgyhöz, aki készségesen segített egy előttünk álló pároson. Mivel Justin még mindig sokkos állapotban volt, én beszéltem a nővel.

- Jó napot! Katniss Montgomeryhez jöttünk - hadartam idegesen, a hölgy pedig sajnálkozó pillantásokat lövellt felénk.

- Harmadik emelet, kétszázhúszas kórterem. Nagyon sokan vannak fent nála - felelte, mi pedig bólintottunk, s azonnal rohanni kezdtünk. Mikor az emeletre értünk, megpillantottunk egy csapat, számomra ismeretlen fiatalt. Feltételeztem, hogy Kat barátai azok, hiszen két lány, és három fiú ült ott, az egyik fiú ismerős volt a képről, de a többiek nem. Az egyik lánynak, akinek rikítóan vörös hajszínét azonnal kiszúrtam, kisírt szemekkel ült. Justin odasietett hozzájuk, én pedig követtem Őt. Elveszett voltam, és senkit nem ismertem közülük.

- Justin! - szólt meglepetten a képen szereplő fiú, aki Aaronnak hívtak. - Mit keresel itt? - kérdezte elképedve. Justin figyelmen kívül hagyta a fiatal srác kérdését, a vörös lány felé fordult, s idegesen kezdett el beszélni az ijedt lányhoz.

- Beth! Mi történt Niss-szel? - kérdezte, a fiatal, kétségbeesett lányt, akit Bethnek hívnak. A lány élettelenül megrázta a fejét, aztán újra sírásba tört ki. Biztos voltam benne, hogy Ő Kat legjobb barátnője.

- Elütötte egy teherautó - szólalt meg egy göndör hajú srác, elcsukló hangon. Ekkor hasított belém a felismerés, miszerint a tegnapi lány, akiről a hírek szóltak, nem más volt, mint Montgomery. Justin idegesen vert a falba, a többiek pedig nem értették, hogy mi baja. Hiszen Ők nem tudnak a két fiatal kapcsolatáról. Úgy éreztem, itt az idő, hogy én is megszólaljak. Megköszörültem torkomat, tekintetem pedig megállapodott Aaronon.

- Jól van? - hangom elcsuklott. Rájöttem, hogy hülye kérdés volt. Hogyan lenne jól? Elütötte egy kamion.. Az ember olyankor nem szokott jól lenni.

- Kómában van - suttogta, mire Justin odakapta tekintetét, aztán leült a földre, idegesen hajába túrt, majd arcát kezeibe temette.

Összetört...

Chapter Nine ~ Decision

JUSTIN BIEBER

Egész éjszaka csak dühösen forogtam, egy szemhunyásnyit sem aludtam, s mikor végre úgy éreztem, hogy az éjszaka súlya a szememre nehezedik, megszólalt az ébresztőm. Dühösen másztam ki az ágyból, s legszívesebben be sem mentem volna dolgozni, de mivel kötelességem, ezért megtettem. Egy óra alatt készen voltam, tökéletes megjelenéssel indultam el hófehér Ferrarimhoz, s azzal indultam meg az iskolába. Mindig is utáltam ezeket az építményeket, ahányszor tehettem, ellógtam a tanítási órákat, de most nem vagyok olyan helyzetben, hogy ezt megtegyem. Így hozta a Sors, tanítanom kell. Ma Selena eljön hozzám, és a válaszomat követeli, de én nem tudok dönteni. Nem veszíthetem el a munkámat, de azt a csodálatos, törékeny lányt sem, akit az elmúlt hetekben annyira megkedveltem. Legszívesebben felképelném Sellyt, hogy térjen már észhez, de ezt azért mégsem tehetem. Mikor beálltam az épület parkolójába, az órámra pillantottam, mely szerint még fél óra volt tanítás kezdetéig. Nem akartam összetalálkozni Nissával, ezért az autóban maradtam, előkaptam zsebemből az arany Iphone-omat, azon keresztül pedig megrohamoztam a Twittert. Sokáig nézegettem, mikor megakadtak szemeim egy képen. Selena töltötte fel, egy ideig néztem.

@selenagomez az élet nehéz..

Elgondolkoztam azon, hogy milyen szépséges lány, mégis mennyire gonosz. Olyan boldogok voltunk együtt, de az már a múlt. Szerettem Őt. Tiszta szívemből szerettem, mindent megadtam neki, Ő mégis folyamatosan vitatkozott. Olyan volt, mint egy hárpia. Talán ez okozta kapcsolatunk vesztét. Mikor feleszméltem, már rég bent kellett volna lennem, így kipattantam az autóból, s miután meggyőződtem róla, hogy rendesen bezártam a járművet, rohanni kezdtem befelé. Éppen beértem az első órámra, ami pechemre Kattel volt. Mivel ugyanúgy kell kezeljem, mint a többi diákomat, többször is felszólítottam, Ő pedig dühösen égette rajtam tekintetét, mikor bevágtam neki egy egyest, amiért nem tanult. Nem akartam, de muszáj volt, hiszen a végén még azt feltételeznék, hogy kivételezem vele, azt pedig senki sem szeretné. A végén még gyanút fognának, hogy van köztünk valami. Pontosan én sem tudom, mi az a valami. De kialakult kettőnk közt egyfajta viszony. Hiszen megcsókoltam tegnap, s Ő viszonozta. Biztosan kedvel.
Utolsó órámról kijövet, már éppen indultam volna haza, mikor az igazgató elém toppant. Megijedtem, hátha rájött valamire, de mivel mosolygott, elég valószínűtlennek tűnt a dolog. Végigmért, aztán jókedvűen megszólalt.
- Mr. Bieber! Lenne egy kérésem - felelte kacarászva, én pedig csak furcsán álltam, s néztem rá. Mikor felfogtam, hogy válaszomra vár, heves bólogatásba kezdtem. Csak nem mondhatok neki nemet, hiszen örökre megutál, rosszabbik esetben pedig kirúg. Ez az, amit mindenáron el szeretnék kerülni.
- Szóval, lenne egy kirándulásról lenne szó, amit az iskola szervez a végzős évfolyamnak. Mivel ez az utolsó évük, szeretnénk az egész évfolyamot elvinni egy hétre Miamiba. Mivel mi is tudjuk, hogy elég tehetős ember vagyok, ezért mindent állni tudok a csaknem negyven főnek, beleértve a repülőjegyet, a szállást, az ételt, és a visszautat is. Mrs. Roberts, az irodalomtanár, és én, elmegyünk a diákokkal, de kéne még egy tanár. Magára gondoltam, hiszen maga fiatal, és a fiatalok kedvelik magát. Az ön utazását is állom, csak a válasza kell. Benne van? - kérdezte, s annyira izgatott volt, hogy nem tudtam neki nemet mondani. Na meg nem is akartam, hiszen Miami legalább ötezer kilométerre van innen, én nem tudtam volna állni az egész hetet. Azonnal igent mondtam ajánlatára, tehát két hét múlva indulunk Miamiba, ám arra nem gondoltam, hogy Nissa is végzős, ezért Ő is ott lesz, hacsak nem jön el.

***

A nappali, fekete bőrkanapéján ültem, s az ujjaimat tördeltem, mikor csöngettek. Tudtam, hogy Selena az, ám semmi kedvem nem volt ajtót nyitni. Életkedvtelenül csoszogtam el a bejárati ajtóig, majd hatalmasra tártam azt. Gyönyörű ex-barátnőm, arcán hatalmas mosollyal libbent be a lakásomba, ám előtte megölelt. Nem öleltem vissza, de Őt ez sem zavarta. Otthonosan mozgott lakásomban. Elslisszolt a konyhába, ahol aztán töltött magának egy pohár narancs levet, s felpattant a konyhapultra. Hatalmas, barna szemeit rám meresztette, aztán arcára sunyi vigyor kúszott.

- Nos, döntöttél? - kérdezte, ám én nem válaszoltam. Üveges tekintettel meredtem magam elé, miközben válaszomon töprengtem. Sem a munkámat, sem pedig Katnisst nem akartam elveszíteni, mégis döntést kellett hozzak. Mély levegőt vettem, egy darabig bent tartottam, aztán kifújtam. Elsétáltam Selenáig, felugrottam mellé, majd erőtlenül megszólaltam.

- Döntöttem - aprót bólintott, aztán válaszra várva pillantott rám.